« VII. Árral szemben - MAGUS versenynovella »

- Kapitány ébredjen!!!

- Huh..? Öhm… mi az? Mmmmi az? Hol a kardom? Megtámadtak minket?

- Nem. Öhm… igazából. Nem tudom. De ki kellene jönnie.

- No? Mi történt? Hol a fedélzetmester?

- Ha jól láttam részegen fekszik egy asztalon.

- Átkozott. Lenyakaztatom! Add ide a kulacsom, különben te is a cápák közt végzed!

- Itt van kapitány, de kérem, induljunk! Ezt látnia kell!

- Áááá, sose lesz belőled rendes kalóz, ha ilyen beszari vagy. Ha itt lenne a kardom, már rég kibeleztelek volna, te fattyú! Na… mi van? Leszakadt az árbóc? Hova sietsz már? Falábbal nem olyan könnyű így rohanni! Áj’ má’ meg! No… Mit akarsz itt mutatni?... Ínnye, Orwellára és az összes fattyára, mi ez itt? Mi ez itt? Nem érted? Megfojtlak itt nyomban, mi ez? Hol a hajó?

- Uram, nem tudom! Nem tudom! Kérem…

- Hol a hajóm?!?! Megölöm mind! És hol az átkos legénység? És hol a tenger? És mi ez az istenverte völgy? És egyáltalán? Hol van a haaajóóm?

- Kapitány, nyugodjon meg kérem! Szólok a fedélzetmesternek, hátha már fel tudom rázni, és talán ő többre emlékszik a tegnapi tivornyázásból, mint mi…

- Elegem van ebből! A hajómat akarom, nem érdekel ez a hely! Szedd elő a fedélzetmestert, bárhol is legyen, keresd meg a martalócokat, és kotródjunk! Gyerünk! Addig én keresek egy hajót!

- De kapitány! Itt nincs tenger, most merre menjünk?

- Megöllek, te! Megöllek, ha nem hozod ide a többieket, de azonnal! A hajót meg bízd ide. Kerítek egy hajót, ha földig kell rombolom is ezt az átkozott várost érte! Eridj!