Tizenegy hónap vérontás és öldöklés után a Gergely-naptár szerint 1895. január 18-án, pekingi idő szerint éjjel tíz órakor őfelsége Guangxu kínai császár és őméltósága Arunaki Suzuka császári herceg, gyalogsági főparancsnok aláírta Tiltott Városban, a császár fogadócsarnokában a fegyverletételi okmányokat a japán császár és a japán kormány képviselőinek, valamint nemzetközi megfigyelők jelenlétében. Ezzel véget ért a japán-kínai háború, mely Japán területi követelései miatt robbant ki tavaly februárban. Egy nappal később, tegnap délelőtt az Arany Pagoda nagytermében a császár egész éjszakás tárgyalások és egyeztetések után aláírta a békeszerződést is, melynek további fő aláírói Tai Zong herceg, a kínai hadsereg főparancsnoka, Guang Wu főminiszter, a császár háznagya, Arunaki Suzuka császári herceg, Tadeshi no Enaki tartományi herceg, a Japán Császári Szamurájtestőrség parancsnoka, Banuko Okada japán külügyminiszter, valamint megfigyelőként Phra Vajiravudh thai koronaherceg.
A fegyverszünetet a Peking elleni elsöprő japán offenzíva kényszerítette ki. Január 16-án délután a Második Expedíciós Hadsereg 205-ös Ezüstdaru gyalogosszázadának parancsnoka, Isuno no Wanusi százados kitűzte a felkelő Napot ábrázoló japán zászlót Peking főterére, estére pedig a Tiltott Város védői is letették a fegyvert a csatavértes szamurájtestőrség előtt. Sanghai és Nanjing már tavaly ősszel elestek, és a tavalyi év végére Tianjin is japán kézre került. A kínai hadsereg egyedül Mandzsúriában tudta hatékonyan feltartóztatni a japánokat. Noha a múlt héten Indokínából friss erősítések érkeztek, már nem tudták felmenteni a császári fővárost.
Kína gazdasági és ipari ereje a háború első percétől fogva elmaradt Japánétól, és katonái felszereltsége is alacsonyabb szintű volt. Ennek ellenére a kínai csapatok komoly veszteségeket okoztak a támadó japán erőknek, és sok helyen állták az első rohamokat. A fegyverszünet aláírásakor négy kínai hadseregben huszonöt hadosztálya volt harcképes szemben a japánok negyvenkilenc hadosztályával és hat különleges hadosztályával, melyek három expedíciós hadseregbe tömörültek.
A fegyverszünet és a békeszerződés értelmében Kína aktívan fegyverben lévő haderejét kétharmadára csökkenti, mindkét fél tízezer hadifoglyot bocsát azonnal szabadon, és Kína megtéríti a japán polgári károkat. Ezen túl Taiwan teljes egészében japán kézre kerül, míg Koreában Kína elismeri a Japán Császárság feltétlen érdekeit, és nem avatkozik közbe. Ezzel gyakorlatilag Korea japán gyarmattá vált. A békeszerződés nem érinti Kína délkelet-ázsiai érdekeit. A japán csapatok a szerződés szerint legkésőbb tavaszig elhagyják Kína területét, mindössze Pekingben és Sanghaiban marad egy-egy japán ezred nyárig. Külföldi elemzők egyértelműen nagyvonalúnak tartják a békefeltételeket - noha hozzáteszik, az ennél keményebb feltételekhez nem lett volna elég a hagyományos hadviselés szabályai szerint térdre kényszeríteni a kínai hadsereget és elfoglalni Pekinget.
A békeszerződés feltételeinek ellenőrzésére a felek nemzetközi megfigyelőket kértek föl - őfelségét, V. Rama thai királyt, Hong Kong és Macau kormányzóit, valamint Holland Kelet-India kormányzóját, Herman Aart van Wijck urat.
Rio de Janieroban megalakult a Kávé Világtanács Brazília, Etiópia, Franciaország, Nagy-Britannia, Mexikó, Perzsia, Spanyolország és Törökország részvételével. A tanács elnökségét egy évente váltják az államok, az első elnök Frederico Aupega báró, az Aupega-terv névadója, mely a hónap elejétől fogva már is visszafogta a kávé árzuhanását, és stabilizálta a kávékereskedelmet. A Kávé Világtanács ajánlásokat fogalmaz meg a résztvevő államok számára, és folyamatosan szemmel tartja a kávétermelés és -kereskedelem mutatóit. A résztvevők reményei szerint a Világtanács megakadályozhatja a kávé-krízis kiújulását. Súlyosan hátráltathatja az új szervezet munkáját a Brazília és Mexikó, Perzsia és Törökország közötti feszültség, valamint hazánk és Franciaország gyarmati vetélkedése.
A Konföderáció jelezte, hogy egy év megfigyelői státus után belépne a Világtanácsba - a tagok üdvözölték a döntést. A CSA a világ tizedik legnagyobb kávétermelője, kávé-feldolgozó ipara a minőségi dobozos kávé egyhatodát állítja elő évente.
A madridi Királyi Metallurgiai Intézet műhelyében a spanyol kutatók újabb csodálatos tulajdonságokkal bíró ötvözetet fejlesztettek ki. A nikkelt, acélt, ezüstöt és titkos összetevőket tartalmazó, invaron névre hallgató anyag könnyebb, de erősebb a hagyományos acélnál, és nem engedi át sem az X-sugarakat, sem a mágnes-hullámokat. Az új anyagból várhatóan a spanyol hadsereg elit egységei számára készül vértezet, de kísérleteznek azzal is, hogy sűrű háló formájában téglafalba építve védetté tegyenek vele egy szobát.
Híreink szerint az ötvözet feltalálója - kinek nevét nem árulta el az Intézet titkára - kitüntetést kapott a hadügyminisztertől, és őfelsége Alfonz király villásreggelin fogadta.
-- Michael O'Bryan rovata --
Az alábbiakban egy sokat látott világfi, Szergej Pavlovics Androv sorait olvashatják az utazás gyönyörűségeiről.
"Két távoli pont között három bevett gyors és kényelmes közlekedési mód ismert - a gőzmozdony húzta vonat, a tengerjáró gőzhajó, és a gőzmeghajtású légballon. Manapság az üvegtetejű, feszített acéltartós vasúti főpályaudvarok, a kőmólós, hajómesteri épületekkel teleszórt tengeri kikötők és a szegecselt vasszerkezetű, éjjel-nappal ragyogóan kivilágított léghajótornyok minden nagyváros elengedhetetlen kellékei. A tehetősek és kiváltságosak márvánnyal, nemes fával és mozaikkal díszített csarnokokban várakozhatnak, és selyemfüggönyös, bársonykarszékes, üveglámpás kabinokban utazhatnak - a szegényebbeknek maradnak a fapadok. Semmi sem összevethető a hegyek közt fehér füstben suhanó vonattal, a viharos habokat szelő hajóval, vagy a felhők között lágyan sikló ballonnal. Az utazás ezen új és korszerű módjai korunk legnagyszerűbb vívmányai, melyek az utat magát is élménnyé teszik."