« V. Miénk a hatalom - MAGUS versenynovella »

Az ódon csarnok falain fáklyák százainak vibráló fénye táncolt. A sima márványpadlón tizenkét gazdagon díszített csuklyás köpenyt viselő alak állt szabályos körben. Egyikük határozottan előlépett és megszólalt: 

- Testvéreim, ne aggódjatok! Most, hogy ezredévek munkálkodásának gyümölcse beérni látszik, kemény próbák elé állít bennünket a sors. A hatalom bűvköre sokakat vonz most hozzánk, mint éjjeli lámpa a rovarokat. Ez még nagyobb elkötelezettségre és összefogásra sarkall bennünket. Az általatok vázolt kellemetlenségeket rövid időn belül el kell hárítanunk, hogy zavartalanul készülhessünk a Nagy Napra. Azt javaslom, folytassuk az ébresztési eljárásokat Baldin vezetésével. A veszélyes külhoni jelentette problémát kérlek, kezeld teljes hatáskörrel te, Perron, ki oly sokat jártál odakint. A felbukkant gonoszt pedig a te gondjaidra bízom, ó Vydona, vérünk büszkesége. Bízom benned s erőforrásaidban. 

- Minden, amit teszünk még több figyelő tekintetet vonz majd városunkba. – szólt közbe egy óarannyal átszőtt köntösű robosztus férfi.

- Igazad van Odelhat, - de közel már a cél, s ha elérjük, többé nem kell aggódnunk az éjjeli lepkék miatt. Ne feledjétek, itt miénk a hatalom!

Tizenegyen hajoltak meg az eddigre a kör közepére lépett vörös köpenyes férfi irányába és néhány pillanat múlva újra üresen állt a csarnok.