Flinn:

Miután a hegyek közt letetted a gépet, és alaposan nekifeküdtél, hogy kellően elrejtsd a fák között, a többiek összekapták maguknak a dzsippet.

Nagyjából egyszerre készültetek el, így indulás előtt mgé átfutottad a dzsipp tulajdonságait is. A menetrend szerint a hengerek begyűjtése két lehetséges színtéren lehet: a part mentén azon a helyen ahol partot érhettek, illetve a feltételezett, és egyébiránt a briefben megadott településen, ahová szállíthatták őket...

Naoko:

A fényeket leoltva robogsz egészen az autopályáig, ahol már nem kockáztatod a kivilágítatlanságot.

'Igen tessék?' - veszed fel Liquidet, akinek bejövő hívása a bukósisakba épített kijelzőn jelenik meg.

'Naoko, épp most kerestek rá a toronyra több helyről. Egy Svájci dekás haverom meg jelezte, hogy valaki az én nyomaimat is elkezdte a toronynál hagyott apróságok alapján visszakövetni. Persze max egy Brazil kávéörlő telepre juthat el, mindenestre érdekes. Aztán meg lekértek némi műholdas felvételeket. Átdobom őket. Ez asszem a te motorod a torony előtt. Szerencsére nem kivehető, de ezek nagyon rákattantak valamire.'

'Ja és még valami. Most pár napig nem leszek elérhető a régi módszerekkel, Váltanom kell pár dolgot itt a dekemen és a nyomaimon, hogy biztosítsam ezt a helyzetet, de ez rutinszerű. Majd jelentkezem! Vigyázz magadra Naoko! Liquid kiszáll!'

...

Gondolataidból már csak az ráz fel, ahogy befarolsz a MauerUndKliegh Bank elé és megpillantod a tűzoltó autókat, melyek létráiról már vízsugarak oltják a lángokat, miközben LoneStar állások mögül sorozatokkal próbálnak meghátrálásra kényszeríteni egy fél háznyi méretű földelemntált. Az elementál a lángok között a lerombolt tetejű bankból kimagasodva a körülötte röpködő kissebb biztonsági elemántálokkal viaskodik, miközben mázsa szám hullik alá belőle a por és a kő, melyeket a LoneStaros ütegek morzsolnak le irdatlan testéről. Valahol az utca végében egy másik megerősített állásban több sötétített üveges bevetési jármű parkol, ahonnét minden bizonnyal a Lone Star varázslói igyekeznek tenni valamit a támadó ellen.

Neked ez minden bizonnyal elég volt, és a kerekeket kipörgetve elhúzod innen is a csíkot. A visszapillantó tükörből még látod, amint a bank mellett álló felete üveges felhőkarcoló megroppan és sötét porfelhőt hagyva maga mögött összeomlik...

Amikor elindulunk még gondolkozom egy darabig azon, hogy keressek-e egy havert a Galvanize-ban, aki figyel SAS-re, hogy haza is érjen, de aztán hagyom a fenébe - nagyfiú, megoldja.

Hátradőlök az ülésben, figyelem a meccset, bár inkább csak nézek ki a fejemből és gondolkodom közben.
"Kár, hogy nem tettem a maira, lehetett volna kaszálni."

Megnézem, hogy jött-e valami üzenet, hátha befutott végre a Nagy Fogás - bár gyanítom, hogy ma sem lesz az a nap, nekem kell halászni - úgyhogy ki is vetem a szociális hálómat.
Elkezdek telefonálgatni, meg bájcsevegni mindenféle ismerősökkel - hátha van valami érdekesség vagy meló, ha kell, akkor be is ugrom ide-oda, hogy legurítsak valami "szokásosat" azzal a haverral, akivel éppen a leghasznosabb.

// s közkívánalomra, kép az autóról:
Link »
Értékei meg kb a között a Westwind és Honda GM között vannak, amik itt megvannak statisztikákkal:
Link »

Flinn

Miután Paula kiszállt a járgányból, és elindult kissé megrészegülten az utastérben elfogyasztott italtól, SAS visszafrodult, és egy 'Kösszöreg'-re fűzött kacsintással csapta be az ajtót és indult a Galvanize bejárata felé, ahol két makulátlan ruhában álló napszemüveges tünde figyelte a sorban toporgó fiatalokat, és egy harmadik, egy tünde nő pedig egy listával a kezében méregetett egy előtte álló párocskát.

SAS gond nélkül bejutott, amint lepacsizott azzal a tünde őrrel, amelyiknek felnyírt hidrogénszőke tarajos haja még téged is meglepett.

Lassan indulásra ösztökélted az autót (melyről segíthetnél elképzelni, milyen is, és belinkelhetnél valami hasonlóról egy képet... :) ), és kisvártatva már a robotpilótával viteted magad, hogy elkpad az éppen elkezdődött meccset a 7-es csatornán.

Ohhh ne... néha elgondolkozom azon, miért is nem mennek az árnyvadászoknak a dolgok simán- kissé sorsszerűséget érzek benne, meg valami kárhozatot. Egy pillanatig a becsapódot égő repülő után nézek elbambulva sorsomon, de mielőtt komolyabban elmerülnék ebben a gondolatban, úgy elhúzok innena p****ba, hogy még véletlen se szúrjanak ki. Gondolom a dolog esélytelen, hiszen motornyomok meg minden...- de a gyorsaság akkor is komoly tényező az én javamra.

Motorra szálok, és ha tudom kikapcsolni a fényeket megteszem, ha nem akkor kirúgom a lámpákat a járgányon. A kezemre eső ernyőt összegyűröm és magam elé teszem, ahogyan a csomagot is- kellő körültekintéssel- aztán padlógáz. Még egy pillantást vetek hátra, hátha valamit meglátok. Ha lenne időm most elgondolkoznék azon- akarok e én bármit meglátni is- boldog tudatlanságomban.

Irány az előre megtervezett legbiztonságosabb út a bankig.

Naoko

Alaposan felmérvre a torony körzetét a hozzáférhető matrix adatbázisokból és térképekből hamar kiderül, hogy a legközelebbi lakott épület a főút legáazásánál található.
Az elágazástól lakatlannak titulált környék azonban a tapasztalkatok szerint a legfurább alakokkal van mindig tele, így sajnos a legtöbb, amit ilyenkor tehetsz, hogy egyel több tárat csatolsz fel a megszokottnál...

Kora délután nekiindulsz, és a várost átszelő gyorsforgalmi alagút (U5) egyik szervíz járatán keresztül egy belvárosi felhőkarcoló mélygarázsából bukkanj fel. Általad egy kedvelt bejutási forma a belvárosba és kevés a járőr...
A M&K Bank épülete egy kis meghitt viktoriánus épület neoklasszicista vonásokkal, óriási tartó oszlopokkal és timpanonnal. A hófehér épület márványlépcsősora pazarul csillog a bank két oldalán magasodó 40-50 emletes toronyházak sötét üvegablakain. Az épület még talán a múlt századból való lehet, bár nem erősséged az építészet, talán nem is annyira érdekel. Ahogy alaposan megvizsgálod a bejáratot, persze kiszúrod a két őrt, akik ténferegnek odakinn a kamerával megfigyelt kétszárnyú ajtó közelében. A motorodat egy lábbal tartva, még járatva a motort vizslatoda környéket, de kiszúrod a visszapillantóból, amint egy LoneStar indexel a sugárútra, melyen te is épp megálltál a forgalomba.
Talán jobb tovább állni...

...

A torony poros emeletének ablakából a tengert figyelve várod meg a csomag érkezését. Már korábban itt voltál. Sehol senki. Jól megválasztott találka hely, egyedül egy hegyről kanyargó kis út vezet errefelé, amit a tornyból jól belátni. Ha valaki arról érkezne, biztos kiszúrnád. Azért a biztonság kedvéért Liquiddel figyelteted a legközelebbi csomópontot, hogy jelezze, kik jönnek errefelé. De senki nem jön. Még.

A torony belsejében valóban egy kis csehó maradványai vannak. Asztalok, székek. Fából! Bárpult, és a pohártartó a menyezetről lelógva, melyben katonás rendben sorakoznak még most is a korsók és talpas poharak, melyek egyike másika már csak törötten porosodik.

Csendben meghúzva magad figyeled a tengert és az utat, de a távoli hajók és a város villódzó fényeit leszámítva nem sok minden történik.
Mígnem arra leszel figyelmes, hogy a tiszta égbolton halványan pislákoló csillagok közül az egyik mind jobban, ütemesen húny ki, majd éled fel ismét... Kisvártatva a hangját is már kihallod a távoli város morajlásából, ahogy a gép pár száz méter magasan, siklik egyenesen a torony irányába, és süllyed.

Lerohanva az emeletről kilépsz a Baywatch verandájára, ahonnan már élesen hallani a sebesen száguldó repülőt. gyanakodva, hogymi is lehet ez, megpróálsz úgy helyezkedni, hogy elugorhass, ha épp golyózápor zúdúlna a fejedre, és a pisztolyodra is rámarkolsz, bár egy ekkora gép ellen, minek is.
Majd visító hangon elhúz a fejed felett a sötétre festett gép, és egyből éles kanyarba kezd vissza a tenger felé a hegy mögött, amerre az út is van.
A torony fölött azonban egy kis tároló villanásával egy fekete ejtőernyőt veszel ki a csillagos égen, ami lomhán ereszkedik lefelé egyenesen a torony irányába.
A szelek nem annyira kedveznek neki, és a tenger felé sodorja, így te is a kis famoló felé indulsz lopva, miközben figyeled, amint a repülő hangorkán szerű robajjal ismét elsüvít feletted, de immár az ellenkező irányba.

A ledobott kis csomag egyenesen a moló fölé sodródik, ahová kényelmesen kisétálva éppen a kezedbe hullik, beboprítva a karod a másfél négyzetméternyi ernyővel.
A csomag egy acél doboz, melyen nem látsz semmilyen zárszerkezetet, vagy kulcs bemenetet. Minden bizonnyal valamilyen mágneses rendszerrel működik - méred fel egyből, miközben már visszafelé sétálsz, hogy az épület mögé támasztott motoroddal eltűnj innen, amikor fényes villanásra kapod fel a tekinteted.
A tengeren messze, amerre a gép elhúzott, már csak egy távoli robbanás felhője letászik, és egy tengerről indított füstcsík fehérlik az éjszakában.
Nem habozol, és motorra pattansz, hogy vissza robogj Seattle-be, de ahogy bepöccented a motort, vállad fölött hátrapillantva látod, amint a vizen két sötét pont közelít maguk mögött V alakban fodrozva a sötét habokat...

To: 'LIQUID'
From: 'NAOKO'
Subject: re: Baywatch
Date: May-12-2060, 09:30 AM

Liquid!

Nem is tudom mire mennék nélküled, ha jobban meggondolom :) akár azt is mondhatnám, hogy sokkal tartozom neked, de persze ezt sose emlegetném fel :)

Kösz  az infokat, ha bármi kell még szólok. Tedd meg nekem azt, hogy a mai este számítasz arra, hogy keresni foglak - légy elérhető, lehet hogy szükségem lesz rád.

A napomat még egyszerűbb információk megszerzésével töltöm- igyekszem megtudni, hogy a világítótoronyhoz hol van a legközelebb lakott ház- illetve, hogy ha dolgoznak a toronyban/vagy laknak, akkor kik. Jó lenne nem szemtanúkat hagyni magam után. Nem mintha a magam fajtából nem lenne túl sok ezen a környéken- de azért volt már kínos eset ebből. Sose gondoltam volna, hogy egy boltos buktat le- azzal hogy pontos személyleírást ad rólam- futhattam a következő kerületig, míg leált rólam a jard.

Ezen kívül az összes opcionálisan pozitív útirányt igyekszem megtalálni a toronytól a MauerUndKliegh Bankig. Motorral fogok menni, így a kisebb utak is szóba jöhetnek. És ha már annyira a banknál tartunk- azért nem ártana ott is egy kicsit napközben szaglászni- hol is van, milyen a biztonsági rndszere- meg egyáltalán, ha futok errefelé, akkor tudjam hol kell bemenni.:)

Ha mindezzel megvagyok, akkor este 11 kor a toronyhoz megyek terepszemlére, megismerem a helyet- és terveim szerint meg is várom már ott a csomagot.

Miután éjjeli bagoly vagy, Flinn, elég sokáig vársz a válaszra, de Sas ilyenkor már rég az ágyat nyomja.
Kicsit végigböngészve a nyilvános adatokat, hamar kiderül számodra, hogy a legujabb fruska a cím alapján nem lehet más, mint a DonhenElectrics vezetőjének, Edward Donhennek a lánya, Paula.
Az árnyvadász berögzültésegeket követve, és gyanakodva a legrosszabbra, rutinosan átmented a rigó dekkedbe a lehetséges útvonalakat, és az egérutakat, miközben pár ismerősnek elhinted, hogy ugyan, van e említésre méltó Donhenén körül.
Jobb félni, ugye.

A, B és C tervekkel felszerelve mész te is lepihenni, miközben a legtöbb visszajelzést másnap délutánra várod, csakúgy, mint a megrendelt Amon parfümöt a hölgynek.

Dohenék nano és mikro elektronikákkal foglalkoznak és főként mindenféle nagyobb cég beszállítói...

To: 'SASQUATCH'
From: 'FLINN'
Subject: 133 Green Lake Rd, Seattle
Date: May-12-2060, 01:23AM

Hali Sas!
O.K. - ott leszek és Szürke Sassal megyek, mert ekkora jóarc vagyok. DE ha megsúgnád nekem, hogy ki a hölgy és az apuka, akkor nekem is könnyebb dolgom volna - tudod, ha japó akkor felveszek valami Kinichi-szabásút, és nem Armanit, utánézek mit szerethet a hölgy (csoki, virág), stb...
Mert haver vagy. Adjál infót, hogy legyen időm kerítőnőt játszani.
Tipp: igen borotválkoznod kell.

Ha válaszol időben, akkor az alapján nézetek utána, hogy ki az apuka meg a csaj, mi lehet a gáz és hogy keveredik a képbe Sasquatch. Ha nem, akkor annak járok először utána, hogy a Galvanize-ban ki szerepel a listán az ő neve mellett.

Amikor megvan a két név és kiderítettem az esetleges gondokat velük, akkor elkezdem megtervezni a legbiztonságosabb útvonalat Sas-től - apuka - Galvanize háromszögben, belerakok 2-3 menekülési lehetőséget is, biztos ami biztos.

Miután mindennel megvagyok tényleg jófej leszek vele és szerzek vmi kis ajándékot a hölgynek (annak is utána megyek ha marad idő, hogy mi érdekelheti), rendbe rakom az amúgy is makulátlan autót és kicsit "kidekorálom" úgy, hogy otthonos legyen nekik (füstölő, zene, ilyenek).

Akiket kérdezek:
Mr. Johnson, Giulio, Bobby, Panjabi - ha kell pénzért, ha kell szívességért, ha meg tudom oldani egyikért sem

To: 'NAOKO'
From: 'LIQUID'
Subject: re: Baywatch
Date: May-12-2060, 09:11 AM

Hi,

Ez könnyű volt. Átküldöm a szokott helyre a képeket. A Baywatch az északi főút egy nem használt leágazásánal van a part mellett, ahol a kanyargó öböl menti hegyoldal egyik alacsonyabb pontján áll. Viszonylag messze belátni a Seattle-Tacoma öböl bejáratát, és a város sziluettje fantasztikus. Kár, hogy ilyen lepukkant.

A főutat kamerák figyelik a belvárostól egészen a városhatárig, utána csak lézeres baleset és torlódás figyelők vannak, képtovábbításra nem alkalmasak.

Az 5-ös főút egyik kis mellékága, az 532-es vezet a toronyhoz. Lakott, de nem veszélyes pusztulat vezet át, amolyan kertvárosi nyomornegyedeken át a partig, majd ott már csak a torony van. Könnyű megtalálni.

A torony lábánal ugyan van egy kis famoló, de ott max motorcsónakkal lehet kikötni. A mire te gondolsz moló, az gondolom a gyilkosság helyszíne, amit átküldtél. Nos ott a ma egy kóreai szállítmány várható 10:25pm-re. Szinte mindig van késés. Érkezéskor azonnal kipakolás, így szerintem hajnali 6-7-ig biztos nagy lesz a sürgés forgás. A gyilkosság idejének estéjén nem vártak hajtó, csupán a reggeli órákban (amikor megtalálták a holtestet).
A Baywatch környéke elég elhagyatott. Senki nem ismeri annyira, szerintem, maximum a helyiek, és a régi adatbázisok...
Ha kell valami, szólj, eddig ezek ingyen voltak. Bár a közúti szoftverek a kamerákkal kicsit macerásak voltak, mert új JEG-et installáltak, de hát pfff...
Na legjobbakat!
Liquid

Sasquatch: huszas évei elején járó UCAS állampolgár, BoerhrinChem seattle-i gyártóhelyén középvezető. Sikerorientált, egyedülálló. Szimpatikus, humán, aki már korábban már tanuskodott egy árnyvadász ügyben egy rigó oldalán. Az illetőt, bizonyos Rob F.-t felmentették, és az ügyben indult kártérítési per kapcsán Joseph 'Sasquatch' Folk segítségével a vádlott hatszámjegyű összegben lett kárpótolva.

Galvanize: fiatal jómódúak kedvelt szórakozóhelye a belvárosban.

Jó estét! Önnek egy új videoüzenete van! A rögzítés időpontja: ma 11:48pm.

To: 'FLINN'
From: 'SASQUATCH'
Subject: 205 Black Rd, Seattle
Date: May-11-2060, 11:48PM

Flinn,
Szivesség kellene!
Holnapra lebeszéltem egy luvnyával egy találákozót. Tudod, high society, meg minden. Már így is benne van elég sok lé. És hát azapja meg elég nagy fejes valami cégnél, és tudod... nem rossz a kontakt.
Na figyelj, megígértem a csajnak, hogy elviszem holnap a Galvanize-ba. Szereztem is két belépőt, oltári mázlim volt. De nem is ez a lényeg. A csaj apjához kellelmenni összeszedni...
Izé... lennél a sofőröm?
Léééégyszi, haver! A te járgányoddal az öreg biztos lepadlózna. Pláne, ha még te, mint sofőr megjelennél...?
Akkor 8-kor nálam. Onnan indulunk! Köszi!
Jövök egyel! ;)

To: 'ACKENHEIL'
From: 'NAOKO'
Subject: re: LOG-Par
Date: May-12-2060, 03:54 AM

Megkaptam az átutalt pénzt. Vedd úgy, hogy a csomag már a trezorban van.

Mielőtt rámesteledik, szeretnék az éjszakai terepfelmérés előtt informálódni, hogy a Baywatch toronyhoz vezető úton hol vannak közúti kamerák, és mennyire forgalmas kikötő. -Ma mikor fut be az utolsó hajó?

Nem tudom ki tette el Cannont az útból, de jó lenne nem erre a sorsa kerülni.

Kapcsolat - Arc: Liquid nő (29 év) - jó pénzért kiderít mindent.

Ha a kamerák megvannak, akkor azokat kikerülve, kijátszva felmérném a helyszínt terveim szerint az utolsó hajó érkezése után...

To: 'NAOKO'
From: 'ACKENHEIL'
Subject: LOG-Par
Date: May-12-2060, 02:23AM

Naoko,
Ma éjjel a kikötőben egy ügynökömet kivégezték. Cannon-t.
Az 54-es moló eddig egy európai kapcsolat fő találkozó pontja volt. A találkozók idejének algoritmusát feltörték Cannon házi rendszeréből. Tudták, hogy a molónál lesz ma éjjel kettőkor, és elkapták. Az európai kapcsolatot nem leplezték le, az biztos, ezért holnap hajnali kettőkor ismét megpróbál kapcsolatba lépni velünk. A következő pont az északi főút menti Baywatch világító torony. Neked kell odamenni. A hely elhagyatott lesz, a kontakt nem személyesen fog érkezni.
Vedd át a csomagot, és juttasd el délutánig a MauerUndKliegh Bank FX-2361-es trezorjába.
Az ügy prioritását az átutalt összeg jelzi!

Naoko a reggeli hírekben látta a kikötői gyilkosságról szóló rövid bejelentkezést. Egy törékeny tünde nő - Alice Craig - adott hírt az éjszaka történt leszámolásról, amint hajnaliban a molóhoz befutó Goliat nevű tengerjáró legénysége egy humán holtestet fedezett fel a molón. 45-50 körüli férfi, valószínűleg RASZ nélkül. Hátulról szíven lőtték feltehetőleg egy nehéz pisztollyal.
Pff... hány ilyen hírt hallani nap, mint nap?
A kihűlt kávét egy pillanat alatt felhúzta az utánfutó büfében mellette ülő teherautós sofőr, majd fejét csóválva, felkelt, és kiment.
Naoko visszanézett maga elé, ahol a kis digitális kijelzőjén már a tacomai Baywatch torony címe és megközelíthetősége állt némi leírással.

'...és a 2025-ben helyreállított torony a városszéli étteremként funkcionál azóta is, ahol a hétvégenkénti családi programok...'
'...a tűz akkor sajnos teljesen elpusztította, de a helyi összefogás eredményeként sikerült...'
'...a benszülöttek kedvelt mulatója...'
'...a csőd óta elhagyatottan áll, és várja az érdeklődő befektetőket...'

 

Már csak az estére kell várni, hogy kicsit nyugodtabban körbejárhassa a helyet...

Ackenheil vagyok.

Közvetítő.

Egykor én is az asztal túloldalán ültem, és vártam, milyen üres szöveggel fognak felvezetni egy őrült tervet a halálba. Acsarkodó megacégek küldik árnykezeiket előre, és ha nem vagy készen, akkor a képlet végtelenül egyszerű. Elbuksz.

Én nem akarlak üres szöveggel félrevezetni. Elmondom, mit kell tenni, és mennyiért. A többit úgysem akarjátok tudni. Legyen elég, hogy én épp úgy Rátok vagyok utalva, mint Ti énrám.

Ha túlélitek az első bevetéseket, a bizalom lassan úgyis kiépül.

Vagy nem.

De akkor max nem dolgozunk együtt.

Most vagytok itt először. Hogy eséllyel küldjelek túlélhető küldetésre, hagyjátok, hogy megismerjem, mire vagytok képesek!

Ha ez megvan, akkor pár nap múlva remélhetőleg már tisztán fogom látni, mire mehetünk együtt.

Én hosszú távra tervezek. Talán hiba. De ha beváltok, akkor a Ti megélhetésetek is kicsit formásabban alakulhat ebben az istenverte metropoliszban.

Kezdjük el!

Ha felkészültél, lépj be!

Link »

Igen, a setting nekem is nagyon tetszett, meg az alapötlet is. Igazából a karakterek is nagyon hangulatosak voltak és annak ellenére hogy rengeteg egyéni ötlettel lehetett kitölteni őket nagyon jól ki voltak dolgozva.

Ami nem tetszett nekem az inkább a fölösleges háttérelem volt, ami még az előző versenyből maradt, miszerint vmi elszabadult MI mozgatja a szálakat a háttérben, de már nem is emlékszem igazán.
Meg az, hogy volt egy-két fölösleges filler karakter (pl. a másik választható rigó Szálka mellett), illetve a modul előtt-közben-után menő "jólmegmondás" azt ki tudtam volna hagyni az életemből, de ez van.

Annak ellenére, hogy volt 1-2 dolog amit lehetett kifogásolni, de az az ötlet, hogy egy rally legyen a modul kerete az nagyon jó, mert mozgalmas, vannak bennek checkpointok - mármint nem csak a rallyban :D - amik alapján sokkal könnyebb értékelni a teljesítményt, arról nem is beszélve, hogy eleve adott az egésznek egy lineáris menetet, ami valahol alapja a versenymoduloknak. Mármint általában.

Többek között ez a SRun egy naaaagy előnye, annyira nem nehéz összeszerkeszteni egy versenymodult belőle, mint pl egy Vampire-ben.

Ó... a megosztó modul... Hát az én fejemben, és auz én verziómban valahogy máshogy alakultak volna a dolgok, de ze van: versenymodul írásból is sokat lehet tanulni.

BTW még mindig azt gondolom, hogy tök frappáns alapötletet sikerült  szülni. És környezetet is!

Köszi Metatron!

Ez melyik SR verseny volt amúgy?

(Ez az írás egy 2008-as Shadowrun versenyre készült, megválaszolandó a "Hogyan jött össze a csapat?" kérdést. Fölrakom, csak úgy. Enjoy everyone!)

C'est la vie

Meglehetősen későre járt az idő Lyon egyik leglepusztultabb negyedében. Már régen körbeölelt mindent a hideg, száraz éjszaka a kis mellékutcában, ahol a füsttel és a köddel együtt beette magát még a betonba is. A karcos őszi szél végigkarmolta az utat, aztán néhány szemétdarabot fölkapva továbbsiklott a sötétségbe. Egy-két az emberi életre csak egészen kis mértékben káros vegyzöld színű gázvillanás fedett föl lidércfényként többet a patkányjárta sikátorokból a kelleténél – a modern éjszakák tündérmeséi.

Egy kicsi, jelentéktelen külsejű épületből még most is zaj szüremlett ki. Lyon egyik leghírhedtebb, és leglepusztultabb lebuja, ízléstelen kék színnel világító neon felirata bántó fénnyel jelezte minden erre tévedőnek, hogy megtalálta a C’est la vie bárt. A környéken parkoló járművek minőségben széles skálát vonultattak föl, épp úgy volt közöttük rozsdamartalék, mint milliós sebességkirály.

Odabent a várttal ellentétben nem lehetett vágni a füstöt, viszont mindent jótékony félhomály ült meg, így csak alig volt kivehető a sarkokban üveges szemmel fetrengő drogosok és műérzetesek torz vigyora. A bárnak az ajtóhoz legtávolabb eső pontján volt a pult, jól láthatóan sokat használt kármentőjével. A teremben néhány ütött-kopott asztal adott helyet a vendégeknek, az ajtó melletti hatalmas ablakban az üveg csak holografikus kivetítés volt, ami a régi western filmekből ismert „Saloon” feliratot mímelte – a tulaj már rég rájött, hogy nem érdemes igazira vesztegetnie a bevételt – rafinált szerkezete nem engedte be a kinti hideget, a beszüremlő szagokkal azonban már nem tudott ilyen jól megbirkózni. Ez az apróság viszont igazán senkinek sem tűnt föl odabent.

A még mozgásképes kuncsaftok jól látható módon egy nagydarab figura körül kezdtek el helyezkedni, mintha csak körbe akarnák venni. Az alak egy hatalmas néger ork volt, kezeslábasban és dzsekiben. Beszédében érzékelhető módon kezdtek a magánhangzók dominálni, még a franci nyelv szokásos szintjét is meghaladó módon, ezzel is jelezve alkoholszintjének meglehetősen egyértelmű állapotát. A lába felől egy rongycsomóból a helyieknek osztott csípős megjegyzések legalább olyan mocskosak voltak, mint az, aki szórta őket magából. Magasságából ítélve törpe lehetett, vagy valami különösen rosszindulatú bűzszellem.

– Hogy mondtad te rohadt nigger metaszar?

– Asszontam, hogy az a Maverick egy töketlen pöcs. A najanyám jobban vezet, bezzeg Olajos Jean, na az pilóta. Fhankó, hogy ork.

Eközben a törpe feltűnésmentesen az egyik asztal alá sompolygott, minden bizonnyal csak azért, hogy jobb akusztikája legyen, amikor ezt mondja:

– Hallod, ezek beléd kötöttek! Figyeljetek szarzsákok, a haverom kitépi a májatokat fél kézzel - mintha ezt toldotta volna még hozzá egészen halkan: „Én meg eladom.”

Az egyik asztalnál viszonylag érdektelen arckifejezéssel üldögélt egy magas, enyhén kreol bőrű humán, arcán néhány napos borostával, jól ápolt bajusszal. A felhőtlen társalgás ilyetén irányba terelődését gondolta a megfelelő pillanatnak ahhoz, hogy miután az asztalra dobta italának körülbelüli árát és fölvette kabátját, távozzon a helyszínről.

Kint szakértői szemmel végigpásztázta az autókat, közben figyelte a benti hangzavart. „Jobb lesz belehúzni!” – jutott a végkövetkeztetésre.

Eközben kibontakozott a bárban mindaz, amit egy szokványos kocsmai verekedésnek nevezhetünk. Az ork a bentiek legnagyobb megdöbbenésére igen derekasan állta a sarat, az alkohol is mintha elröppent volna belőle. Törpe társa valahogy eltűnt szem elől. Úgy festett, hogy a tagbaszakadt fickó a kellemetlen túlerő ellenére is rendet rak odabenn, amikor is előkerültek ellenfelei bőrmellényeiből a minden verekedés végére pontot tevő lőfegyverek.

S ezzel kezdetét vette a tűzharc.

Az ork a holoablakon vetette ki magát, ami mögül négy-öt golyó szegődött kísérőjéül, a törpe az ajtón surrant ki. Az ork épp készült levenni kesztyűjét bal kezéről, de megtorpant a mozdulat. Az itt parkoló autók közül az egyik hatalmas farolással és fékcsikorgással csak pár centiméterrel a törpe orra előtt állt meg. Egy gyönyörű Eurocar Westwind 2000 volt.

– Elvihetem magukat egy körre? - a kissé enervált kérdés közben számos lövés vetett szikrát a járgányon, azon kívül a törpe már rég beszállt a hátsó ülésre, úgyhogy lemondó tekintettel bár, de az ork is hamarost követte őt, bepattant a sofőr mellé.

Fölnyögtek a gumik az aszfalton, az autó pedig belevetette magát az éjszakába. Az ülésben is magas fickó nem tűnt éppen olyannak, mint aki be akarja tartani a sebességkorlátozást. Folyamatosan följebb kapcsolgatta a sebességet és csak egyre gyorsultak. Eközben eszeveszett fékezésekkel vette be a kanyarokat.

– Hé, hé haver hát ez meg mit jelentsen?

– Tudom, egy kicsit vadul vezetek, de higgyék el nekem, ennél sokkal nyugisabban szoktam. Ráadásul ezen a kicsikén még egy normális csatlakozás sincs.

– Azt hiszem nem erre gondolt Sherlock - miközben ezt mondta a törpe valahonnan a kabátjából előhalászott egy viszonylag jó minőségű szintetikus konyakot, melyet még a pult mögül nyúlt le. Kinyitotta, kortyolt belőle egy adagot, majd a maradékot kihajította az ablakon.

– Nos, úgy gondoltam az uraknak szüksége lehet valami gyors járműre. Bár, ha megengedik a megjegyzést, az önök informátora meglehetősen egyedi humorérzékkel bír.

­– Mi van?

– Nézze barátom, maguk vagy megtévesztett árnyvadászok, vagy kibaszottul elcseszett turisták.

– Figyelj Robot, azt hiszem ez a muksó egy vörös hármas.

– Talán kicsit beszélhetnél érthetőbben is haver. Ki a fene vagy, és mi a fenét akarsz?

– Milyen udvariatlan tőlem, a nevem Szálka. Igazából nem terveztem ma estére ilyen jellegű kirándulást, de egy kicsit szorongatott volt a helyzetem.

– Üdv, én Robot vagyok, ez meg Bagó. Talán akkor térjünk is át arra, hogy…

Szálka hirtelen balra kapta a kormányt, ennek köszönhetően utasai felkenődtek a Westwind jobb oldalára. Rögtön a következő kanyarnál ugyanezt a manővert jobboldali irányba hajtotta végre. Következménye mindennek az volt, hogy rövid időre vége szakadt a beszélgetésnek. Oka pedig az, hogy észrevette azokat az autókat, amiket nem sikerült kint megbuherálnia, amint nemsokára lőtávolságba kerülnek.

Elhagyták az össze-vissza kanyargó utcák sűrűjét, egyre nagyobb mozgástérrel bírtak, de még mindig a Pusztulat kellős közepén jártak és túl sokan voltak a nyomukban. A lerobbant viskók és elhagyatott betonházak tucatszám száguldottak el mellettük. Az út minősíthetetlen állapotban volt, ráadásul mindenféle szemét borította, amin vagy áthajtottak, vagy fellökték, közvilágításnak még csak híre sem volt. Szerencsére a rendfenntartó erők nem szoktak erre járni, máskülönben már azok is a nyakukban lihegnének. A még utcán lévő helyiek viszont elég járatosak voltak az itteni viszonylatokban ahhoz, hogy ne érdekelje őket az egész jelenet - és ahhoz is, hogy biztonságos fedezéket keressenek addig, amíg el nem száguld mellettük az eszeveszett karaván.

– Haver, ez nem a roncsderbi! Baszki legalább 10 évig nem lesz vesekövem. Bagó te meg mosakodjál már meg a rohadt… - újabb éles kanyar, Szálka megint bevitte a Westwindet az utcák sűrűjébe, hátha nyernek egy kis időt.

– Szerintem ez direkt csinálja Robot.

– Nos, bizonyos mértékig igen. Szóval összeszedtem egy jelentős mennyiségű kártyaadósságot az est folyamán a mögöttünk ólálkodó uraknál, és nem kívántak elengedni addig, amíg nem perkálok. Vagy hajnalhasadtával levágták volna néhány ujjamat… Még két óra van napkeltéig; kicsit kezdtem izgulni. Szerencsémre fölbukkantak, mint gaz a veteményesben – már megbocsássanak a hasonlatért – és csináltak egy kis balhét. Amíg önökkel voltak elfoglalva, addig elkötöttem ezt a járgányt és néhány másikat mondjuk úgy, hatástalanítottam.

– Tegezhetsz nyugodtan.

– Pardon, rossz szokás. Szóval ennyi, és most itt vagyunk. De titeket ettől függetlenül valaki igen rútul átvert.

– Mi csak iszogattunk egy kicsit. Franc gondolta, hogy ennyire berágnak.

– Aha, Lyon egyik közismerten rasszista bárjában. Két metahumán.

– Na jó, talán nem csak ennyi volt. Bagó, megszerezted a cuccot?

– Ja, de azért majd keverek valami finom koktélt Fakezű Guil-nek.

Követőik reflektorfénye újra a nyakukra mászott. Ekkor már Szálkának is elfogytak a lehetőségei, kénytelen volt újra a főútra menni. Üldözőik kezdték beérni őket, pedig az Eurocar Westwind nem lassú jármű. Három kocsi volt a nyomukban, mindegyik tömve volt hangulatukat tekintve rossz, de tűzerejüket tekintve jól felszerelt fickókkal.

– Szerintem lassan lőtávolba érnek, és mellékesen nem ismerem errefelé az utat - néhány a csomagtartóba csapódó lövedék igazolta a föltevést. Szerencsére még csak Aresek sültek el, de az ablakokon kezdett néhány komolyabb alkalmatosság csöve is kikandikálni.

– Majd Signore Bruno ad nekik egy jóéjt puszit - azzal lekapta Robot kezéről a kesztyűt és hátra hajolt. Bagó éppen csak le tudott bukni, mielőtt elsült a kibersörétes és kivitte a hátsóablakot.

– Ne engem lőj te állat!

– Nyugi, örülj neki, hogy nem repeszlövedék volt - miközben ezt mondta, levette a fojtást a sörétesen és újra lőtt, immáron a legközelebbi autó szélvédőjét vette célba. Szálkának újabb vad manőverbe kellett fognia, hogy ne csináljanak idő előtt szitát a Westwindből a felropogó géppisztolyok, így Robot nem találta el csak a célbavett kocsi mellett haladónak a fényszóróit, és a lökhárítójának egy részét.

Mihelyst egyenesbe kerültek Robot újra próbálkozott, ezúttal sikerrel járt. A sörétesnek így is túl nagy volt a szórása ahhoz, hogy komolyabb kárt tegyen az utasokba, de nem is ez volt a cél. Sikerült bezúzni a szélvédőt. Bagó gyorsan kapcsolt, rászegezte tekintetét a sofőrre és koncentrálni kezdett.

A törpe utálta az ilyen helyzeteket. A keselyű nem avatkozik be, csak figyel és nyerészkedik a halmokon. Ennek ellenére be kellett látnia, hogy a döglött keselyű nem kaszál túl sokat, így erőt vett magán, és belekezdett a varázslatba. Toteme megsegítette. Szerencséjére az, aki a volánnál ült nem bírt olyan nagy állóképességel az alkohollal szemben, mint az ork, s emellett nem volt egy igazi akaratművész sem, így könnyen átvette az irányítást a cselekedetei fölött. Nem is kellett hosszú ideig fenntartania a koncentrációt. Elég volt, egy hírtelen, de határozott rántás a kormányon. A legelső autó hatalmasat farolt, és meg is borult egy kicsit, ezzel kisodorta a közvetlenül balra lévőt is, mire mindkettő pályáját vesztve rohant a legközelebbi szilárd felület felé. Egy robbanást láttak a Westwindben ülők, de ekkor már messzi jártak.

– Szép munka volt uraim, de azt hiszem korai még az öröm, egy még maradt - Szálka csak saját fényerősítős kiberszemének köszönhetően tudta őket kivenni, kilőtt fényszóróiknak köszönhetően.

– Azokat már kinyírjuk simán.

– Én most inkább pihennék - a törpét szemmel láthatóan megizzasztotta a művelet. A szokottnál is rettenetesebben nézett ki.

– Nem értek túlzottan a fegyverekhez, de véleményem szerint az ott egy gránátvető.

– Nem hiszem el, hogy a rohadt lyoni Pusztulat kellős közepén ezek a begőzölt baromarcok gránátvetőt tartanak maguknál, és most ránk akarnak lőni vele a kurva házaik között! - aztán Robot hátratekintett és alapvetően szkeptikus természete kénytelen volt meghajolni a tények előtt, főleg mivel azok robbanófejjel bírtak.

– De miért nem lő ránk?

– Nos haver, gondolom először be akar mérni minket.

Szálkát Robot ezzel a megállapítással arra ösztönözte, hogy elkezdjen szlalomozni az úton, és ennél a sebességnél azon az úton ez talán többet ártott a kocsinak, mint az eddigi találatok összesen. Közben vizslatta az utat, amíg nem talált egy szűk beugrót, ahová szokott stílusában be is kanyarodott, gondolván megint egérutat tud nyerni a házak között.

Bagó kezdett elzöldülni.

Azonban a vadászokat elhagyta a szerencséjük, a másik sofőr boszorkányos ügyességgel vette az akadályt és alig választotta már el őket, csak néhány tucat méter. Ráadásul a szűk utcában túl könnyű célpontot nyújtottak. Szálka jobb híján az első leágazásnál befordult, aztán a gázra taposott, ahogy csak tudott. Fortunát igen sajátos humorú istennőként ismerik. Legalábbis a Westwind utasai mind ezt gondolták, amikor meglátták pár száz méterrel maguk előtt a zsákutca falát. Robot és Bagó egyszerre eresztettek el két meglehetősen hosszú káromkodást.

– Nyugi, kapaszkodni!

Szálka a másik kettő megdöbbenésére egyre gyorsabban hajtott a fal felé. Mindkettő bírt akkora lélekjelenléttel, hogy rátapadjon az ülésére. Közben mögöttük megjelentek a gránátos üldözőik. A fegyvert kezelő egyértelműen bemérte őket, de a sofőr nem látta az utca végét, vagy csak túlságosan elborította akkor már az agyát az adrenalin. Néhány méterrel a fal előtt volt egy konténer, arra mindenféle szemetet hordtak össze, valamint néhány acéllemez hulladékot. Szálkának legördült néhány izzadtságcsepp a homlokán, de igyekezett összpontosítani, és felmérni azt a sebességet, amivel még életben maradhatnak.

Ezek után pár másodperc alatt rengeteg dolog történt. A Westwinddel fölhajtott az improvizált rámpára, és azon keresztül a konténerre. Közben a gránátos útjára bocsátotta a lövedéket. A fölfelé tartó autó átugratott a falon. Landolásnál az alváz és az aszfalt egy szintbe került, és úgy is maradt; ha kicsit tágasabb lett volna az utca, akkor minimum öt piruettet is leírt volna a kocsi, és dobott volna egy-két szaltót. Így csak az elejéből és a hátsó részéből lett tangóharmonika.

Eközben a kilőtt robbanótöltet belerobbant a falba, a fékezni nem tudó üldözőikkel együtt. Ez egyrészt jó volt, mert két legyet ütöttek egy csapásra. Másrészt rájuk robbant a fal, és a lángokból is kaptak ízelítőt. Szálka és Robot egyszerre vette észre, hogy a benzintartályuk megsérült, futótűz cikázik a Westwind felé. Néhány másodperc és magas széntartalmú árnyvadászok lesznek. Turbózott idegrendszere most mindkettőnek igen jól jött. Robot hóna alá kapta Bagót – a szó legszorosabb értelmében ­–, kirúgta az ajtót és átvetődött a roncson, aztán rohant, ahogy csak a lába vitte. Szálka is kiszabadította magát és futott utánuk. Újabb robbanás, földre vetődtek, autódarabok repkedtek szerteszéjjel. Még így is repültek pár métert a légnyomásnak köszönhetően. Néhány másodperc híján úszták csak meg.

Így is mindegyiküknek eltörött néhány bordája, Szálka jól láthatóan sántított és Bagónak is egészen ernyedt volt a bal karja. Számos sebből véreztek, Robotnak csúnyán megégett a keze.

De éltek.

­– Azt hiszem a legjobb, ha nagyon gyorsan elhúzunk innen uraim.

– Baszki te őrült vagy!

– Hozzátenném élő őrült, akárcsak ti.

– Mégis inkább vörös hatos a krapek Robot. De ezüst egyes.

– Szóval, mint mondtam, lépjünk olajra pajtások. Nem túl messzi innen van egy utcai doki ismerősöm.

– Remek, nekem meg egy taxis haverom, aki jön egyel. Valahol majd összeszed minket, csak találjunk valami szart, amivel elérhetem.

­– Uraim, hogy klasszikust idézzek: „I think this is the beginning of a beautiful friendship."

– Mi van? – Robot nem tűnt túl fogékonynak a múlt századi filmek iránt.

– Na, már csak az kellene, hogy belelovagoljunk a napfelkeltébe – Bagó viszont annál inkább.